Sinai tüzes csúcsára érve,
Hol fényének homálya ül,
Reménytelen, vad szenvedéllyel
Imádd Őt ismeretlenül.
De fuss a kék tömjén ködétől,
A dicsőség koszoruját
Megvetve... Fuss a temploméjből,
Ne halld meg papjai szavát!
A messzeségbe - óceánba
Merülve - áhitozz csodát,
Keresd a sívó pusztaságban
Saruja megszentelt nyomát.
(Ford.: Baka István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése