- Olasz történet –
Annina
tizenhárom éves volt, mikor keresztapja Lazaro Ricco neki a majmot hozta
Lussinból, ahol éppen komédiások jártak.
A
társulatnak nagyon rosszul ment akkoriban a dolga, a majom meg éppen
betegeskedett, nyilván az éhségtől s ezért Lazaro potom pénzen megvette tőlük,
hogy elvigye a keresztleányának Anninának, akinek másnap volt a születésnapja.
A
kisleány morettiket várt, meg holmi üveggyöngyöket, esetleg egy rojtos fekete
kendőt, amilyet a velencei leányok viselnek, ámbár ez utóbbira még – érezte –
nem nőtt meg eléggé.
Ehelyett
az öreg Ricco beállít a csúnya, éhes kis majommal és így szól:
-
Annina kedvesem, az Isten és Szűz Mária szeressen téged és növesszen meg, hogy
mielőbb férjhez mehess. Ezt a kis gavallért hoztam neked játszótársul, nagyon
művelt és okos, csak csínján bánj vele, hogy meg ne harapjon, különben pedig a
gyermekeket nagyon szereti.
Ezzel
a lánc végét, amit eddig ő tartott, odaadta Annina kezébe komolyan és
ünnepélyesen, jelezve, hogy e perctől fogva a majom kizárólag és mindörökre az
ő tulajdona.
A
majom komolyan nézte végig ezt a jelenetet és mikor a láncot Annina kezében
látta, barátságosan vigyorogva húzta szét a száját, mint aki meg van elégedve a
helyzettel.
*
Ettől
fogva jó barátok lettek Annina és a majom.
Annina
apja, aki kőmíves volt és csak este jött haza: egy hosszú póznát állított fel a
kertszerű udvaron a majom számára, s a láncot odaszögezte a póznához.
A
majom, akit Ruby-nak híttak, föl- és leszaladt a póznán, megült a tetején,
bukfencet vetett a levegőben, sütkérezett, és körbeszaladt a füvön, amennyire a
lánc engedte, úgy, hogy pár nap múlva már egész szabályos kis kört taposott ki
magának a pózna körül.
Annina
kivitte neki az ebédjét és a vacsoráját, leült mellé és elszórakoztak szépen.
A
fürdővendégek pedig gyakorta megálltak az alacsony kerítés előtt és
átkandikáltak rajta, hogy lássák a majmot.
A
gyermekeknek különösen tetszett ez a dolog s a kis ház nemsokára nevezetes lett
az új lakója folytán. Az előkelő fürdőzők, ha valamiképp szóba került, azt
mondták:
-
Elmentem a házig, ahol a majom lakik.
Vagy
pedig:
-
Ott találkoztam vele a ház előtt, ahol a majom lakik.
Annina,
az apja, az anyja, a ház és a kert mind elvesztette jelentőségét, csupán a
majom volt, mint létező valami,
amiről érdemes beszélni.
*
Az
idő azonban haladt előre a maga megszokott sebességével.
Annina
tizenhat éves lett, s mert az anyja közben meghalt: neki kellett ellátni a
házat.
Egész
nap járt-kelt, takarított, főzött, a kertet gondozta és csak nagyon kevés ideje
maradt arra, hogy a majommal foglalkozzék.
Különben
is megunta már az állatot, nem érdekelte őt többé úgy, mint az első időben. A
bohókás játékai nem mulattatták már, és ha a majom valamiért megharagudott rá,
nem kérlelte, mint azelőtt, hanem egyszerűen végigöntötte egy dézsa piszkos
vízzel.
Ám
ez a közömbösség csak az otthon szűk körében lappangott, künn a falu, az
egymást váltogat emberetek megtartották érdeklődésüket Rubyval szemben, és sok,
igen sok fügét, narancsot és cseresznyét dobáltak be neki a kerítésen,amit Ruby
mindannyiszor komoly piruettel köszönt meg.
Ám
Annina haragudott ezért. Nem szerette, hogy a gondosan kisöpört kert dél felé
már tele lett gyümölccsel és egyéb hulladékkal.
Rubyra
gyakran rátámadott a seprűnyéllel.
-
Nem szabad azoktól elfogadnod semmit. Értetted?
A
majom nem értette. Tovább is majszolta az ajándékokat és nyilvánvalóan jól
érezte magát a népszerűségben, mely körülvette.